Az utóbbi időben, úgy érzem, egyre-másra csak döntenem kell, és általában kényes ügyekben. Kezdek gyanakodni, hogy ez valami karma jellegű dolog. Addig hozza az élet elém az ilyen helyzeteket, amíg minden nyafogás, berezelés, lelki ismeretfurdalás és hezitálás nélkül fogom elintézni a macerás kérdéseket.

Tegnap két helyről is megkaptam: Makacs vagy! … egy nagy nyelvnyújtás… És? Ha az vagyok? Valamilyennnek kell lennem! Így születtem, így neveletek, ezt örököltem… Volt kitől!!!

Délután igyekeztem lehiggadni, és józanul, tiszta fejjel gondolkodni a megoldáson (Ki, ha nem én?!). Hogyan lakhat jól úgy a kecske, hogy a káposzta is megmaradjon? Persze, van ilyen alternatíva… Igaz, ez sem a legtökéletesebb megoldás, de jobb a semminél. Mert a semmi (nevezetesen 4 darab hét a Kedvesem nélkül, s ebből 2 hét olyan, hogy nélkülöznünk kell a net-, a telefon-kapcsolatot…) az tényleg erőpróbáló lenne … számunkra. Számomra. Szóval, egy döntés-változat megszületett. … fancsali arc.