Olykor velem is előfordul, hogy betévedek egy mekibe, hogy egyszerűsítsem étkezésem megoldását, ha más lehetőségem nincsen. Percekig töprengve állok a pult feletti táblát bámulva, mit is egyek, ami nekem is kívánatos. Persze, két mekis étkezés között el telik annyi idő, hogy változik a fő kínálat, és én kezdhetem újra a gondolkodást, szeretem vagy nem szeretem a képen látható kaját.

Múlt pénteken aránylag gyorsan döntöttem, és kértem egy szendvicset. A kiszolgálólánytól az első furcsáló tekintetet akkor kaptam, mikor nemet intettem a menüre. A következőt akkor, mikor a késés kompenzálásaként fagyit vagy egyéb kaját kínált fel, és azt udvariasan és mosolyogva visszautasítottam, és türelmesen vártam tovább.

Ingyen dolgokat el szoktam fogadni, de ha nincs szükségem rá, nem tudom hova tenni, akkor inkább nem kérem.