Azt hiszem, egy blogíró viszonyát a blogjához csak az értheti meg, aki maga is blogos vagy valaha írt bármilyen naplót.

Én ugye mar hét éve vezetem, formálgatom, alakítgatom. Rajta keresztül kiélhetem a közlési ingeremet, a viszonylagos extrovertáltságomat, grafománságomat. Alkotásom ő, melyet ki tudja, mikor fogok befejezni, s ha meg is teszem, lehet, hogy torzó marad.

Az írásaim a pillanataimról szólnak, melyekből múlt lesz. A jövőben visszaolvasva a jelen nem összehasonlítási alap, sem tanulságul szolgáló múlt, hanem egy rácsodálkozás, egy emlék, s olykor újabb gondolatokat elindító forrás.

S marad is még annak jó darabig.