Egy dolognak örültem, amikor két-három óra táján felébredtem, hogy végre elaludtam. (Ugye ezt a következtetést abból vontam le, hogy egyáltalán volt miből felébrednem.) WC-ről visszatérve már éppen annak örültem, hogy újra aludhatok majd, mikor is az indulásra kész és, úgy tűnik, útban levő bőrönd sarkába teljes erővel belerúgtam.
Az ágyba vinnyogva másztam be és örülhettem, hogy egyáltalán vissza tudtam aludni.

Már nem fáj, viszont gyanítom, ma se vezetni nem fogok, se táncolni. Bár … who knows!