Azt nem írhatom, hogy ez a szabadság első napja, hiszen az már a múlt pénteken megvolt. Viszont teljesen úgy hat.

Pénteken nekikerekedtünk és autóztunk jó sokáig, hogy eljussunk az egyik ismerős lányhoz. Az ott töltött időt leginkább evéssel és oldással töltöttük, mivel esett az eső, így a kinti programnak fuccs volt. De ha csak az oldás hatását tekintem, akkor már megérte menni.
Hazafelé pedig én vezettem. Három és félóra, amiben volt eső és sötétség. Nos, ez a tűzkeresztség is megtörtént.

Annak örömére, hogy névnapom volt, illetve felhagyhatok a diétámmal, szombaton az egyik kedvenc sütimet kaptam ajándékba – többek között -, amiből jól bekajáltam. Persze, utána meg csak sóhajtoztam…
De ami élvezet, az élvezet.

Tegnap pedig túráztunk egy kicsinykét. Jó magasra felmentünk, hogy utána mindketten szédülgessünk a mélységtől (én inkább attól szoktam szédülni, hogy felettem a hatalmas ég, és alattam pedig a mélység. Külön az utóbbi nem hat meg.) Majd adtam a gasztronómiai élvezeteknek egy harcsapaprikás túrós csuszával formájában. Hmmmm… jólesett, de nagyon.

Aztán egész este kómáztam az ágyban. Nem vagyok még visszaszokva ehhez az étkezéshez.

Lassan összeáll a négy napos gyermekes nyaralás programja. Szokásomhoz híven feszített lesz a tempó, de ha gyerekekről van szó, akkor muszáj lekötni őket 100 %-ban. Csak üresjárat ne legyen!