Volt egy beszélgetésem a férjemmel. (Beszélgetésnek veszem, bár többnyire inkább a kommunikáció, a hangos beszéd egyéb formáit alkalmaztuk.) Ennek során végképp kitűnt, hogy nem értjük egymást. Annyira eltávolodtunk, hogy csak nézünk egymásra: ki ez az ember? Egyre jobban kirajzolódik a különbség az értékrendünk között. Ő, ha valaha is volt érdeklődése a spirituális szemléletmód felé, azt már totálisan elvesztette. Ma már csak racionálisan, anyagiasan, 2×2=4 módon éli az életét. S így is akarja. Legyek, vagyok a másik véglet? Ha van ilyen egyáltalán, hogy véglet?

Még kötődöm a pénzhez, még számít, hogy miből fogok venni a gyerekeknek ennivalót, ruhát, stb. Még rosszul veszem, ha hónap végére üres a pénztárcám, a bankszámlám. De már tök mindegy, hogy hány szobás lakásban élek, van-e tv-m, egyéb műszaki cikk a tulajdonomban, van-e egyáltalán autó a fenekem alatt, s ha van, akkor milyen márkájú. Csak legyen lakásom a gyerekek miatt! Ha van autó (de nem elsődleges szempont), csak azért legyen, hogy a gyerekeket lehessen vinni ide-oda, mert praktikusabb, mint a busz. A többi mind nem számít. Ha van, elfogadom, ha nincs, az sem baj.

Nem sok mindenre vágyom. Talán csak három dologra. Az egyik, hogy a gyerekeimmel élhessek nap mint nap, én nevelhessem őket, és legyen hozzá energiám, tudásom és türelmem. A másodikat (bár sorrend nincsen), azt hiszem, nem nehéz kitalálni. A Kedvesemmel kapcsolatos. … A harmadik. Ez olyan vágy, amit végképp lehetetlen megfogalmazni. Talán minden ember vágya, még ha nem is tudatosan jelenik meg az egyes emberekben. (A tudatos vágyhoz el kell érni egy szintet. Legyen az ismereti (tudás, tanulás), tapasztalati szint a spiritualizmusban.)

Nem akarom, hogy valaha is az anyagi világ beleszóljon az életembe. Nem akarom, hogy egy új műszaki cikk megszerzése többet jelentsen, mint egy közös kéz-a-kézben séta a parkban egy hideg téli estén, vagy egy forró nyári délutánon. Nem akarom, hogy “legyen-100-forinttal többünk”, s közben már azt is elfelejtem, milyen az, ha átöleljük egymást mielőtt elalszunk. Nem akarom…