Blog-olvasásilag bepótoltam a hétvégét. S azt hiszem, ma reggel megint kaptam valamit. Innen is, onnan is. Gondolatokat, érzéseket … és életigazságot, ami bennem is él, kimondatlanul, megfogalmazatlanul, de itt van, és ha máshol leírva olvasom, akkor csak bólintok: igen, ezt én is így érzem, így tudom.

Talán nem szabadna saját bejegyzés írása előtt olvasgatnom… mert a sok élmény után egyszerűen már nem tudok mit írni. Az otthon megfogalmazódó gondolataim, mondataim, szavaim elvesztik jelentőségüket. Silánnyá, szürkévé válnak a többi blog olvasása után, és már nem tartom őket leírásra érdemesnek.

Majd … egy kicsit később … ha megemésztettem az olvasottakat…