Anyu nem nyughatott. Hát, igen! Ha ő egyszer valamit a fejébe vesz, akkor pitbullként ragaszkodik az elképzeléséhez.
Csütörtökön este azzal fogadott, hogy vett egy kabátot. Amolyan pufisat és legalább térdigérőt. De ha esetleg a színe… Már eleve gyanakodva fogadtam a hírt, mert ismerem Anyut és az ízlését (nem rossz az, csak az enyémet nem gyakran találja el). Nos, a kabát … az kabát. Olcsótól sok mindent ne várjon az ember. A színe az, ami engem egy kicsit megrettentett, de mivel semmi rossznak elrontója nem vagyok, meg igyekszem vállalkozó szellemű lenni, így bevállaltam a kabátot színével együt.
Ja, egyébként olyan a színe, mint az új kanapémnak. Most már csak azt kéne megtudni, hogy miért kerülget engem ez a fajta piros.
j??nnek a v??laszt??sok, nemsok??ra narancss??rga cuccaid is lesznek:)
A narancss??rga sz?n ellen semmi kifog??som. Az adott p??rt ellen ann??l ink??bb. A “pirosr??l” is j??t, vagy semmit. 🙂