Beszéltem a Tesómmal. Felhívott. Érdekes, hogy így több ezer kilóméterre egymástól egész szerető testvérek lettünk. Bár én úgy érzem, gondolom, hiszem, hogy ez részemről mindig is meglett volna, ha ő is úgy állt volna a dologhoz. De nem. A tinédzser éveinket úgy töltöttük, hogy ő ki nem állhatott engem, helyből utált. A fordulat akkor következett be, amikor ő is külföldre került, és én is. No, onnantól fogva datálódik az újra egymásra találás. Ez már 12 éve van így. Csak azt sajnálom, hogy olyan ritkán találkozunk, külösen most, hogy neki is van már gyerkőce.