Olvasok egy könyvet. Egy jógi életéről szól. Tegnap ahhoz a részhez értem, ahol egy Indiában a 1900-as évek elején volt közismert és híres sziddha. Talán holnap be is másolom a történetet a csillagporosomba… Szóval, a tanmese lényege az volt, hogy valaki ki akart tolni a sziddhával, és mérget itatott vele azzal az elgondolással, hogy ha olyan képességei vannak, mint ahogyan beszélnek róla, akkor a méreg nem fog hatni rá. A sziddha megitta az oltott meszet, s a teste fel sem vette a megpróbáltatást. Annak az embernek viszont, aki meg akarta tréfálni, éles és iszonyatos hasi fájdalmai lettek. A történet tanúsága: A természetben, a mindenségben minden úgy működik, mint a bumeráng. (Karma?) Különösen a negatív cselekedetek. Azokkal még úgy vigyázni illik.

Ha valaki nekünk árt, ne szennyezzük magunkat be azzal, hogy megbosszuljuk valamivel. Inkább hagyjuk a mindenségre (Istenre), s majd Ő elintézi helyettünk.

A hétvégén nagyon rossz néven vettem, hogy a társaságomban levők egyike-másika idegen emberekkel tréfálkozott. Valahol rossz érzésem volt emiatt. Sajnáltam az alanyokat. Pedig amolyan ártatlan, buta tréfák voltak. Mikor a fenti történetet olvastam a könyvben, ezek a hétvégi viccek jutottak az eszembe.