Ez a bejegyzés egy hozzászólás lesz Milan tegnap esti postjához. Nem könnyű egy helyzet, amiben Ő most van, s bár a házasságom előtti életemben párszor szakítottak velem – általában hirtelen és váratlanul -, nem tudom teljesen beleélni magam jelenleg. Arra emlékszem, az volt a legrosszabb, hogy sokszor nem is tudtam a miértet. Na, az kikészített. És akkor kezdtem magamban keresni a hibát. Nem a másikban. Magamban. S az egyébként is rongy önbizalmamat még jobban szétszaggattam az önsajnálattal. Rossz stratégia a jövőt tekintve. Nem ajánlom.

Milan! Szar egy helyzet, amibe most (megint) belecsöppentél. S bár most iszonyat nehéz lesz tudomásul venned a döntését, de, látom, igyekszel elfogadni. Igen, mást nem is tehetsz…. Lehetne talánokról beszélni a jövőt illetően, és vigasztaló jóslásokba bocsátkozni, de nem teszem. A jövő legyen meglepi. 😉

Írhatnám, hogy Te mindent megtettél, ami Tőled tellett, de nem írom, mert ezt csak igazán Ti láttátok ketten. Meg hát egyik kapcsolat ilyen, a másik olyan. Ami az egyikben elég, az a másikban esetleg kevés. Ha személyesen is ismernénk egymást, kapnál még tőlem egyéb okosságokat, emészteni valót (itt forognak az agyacskámban)! Úgy is kapsz másoktól majd eleget. Talán majd egyszer…

Szóval, hogy egy bölcsességgel zárjam: “Minden vég valami újnak a kezdete”, és itt eszembe jut Greta jelenlegi “kedvenc” gyerekfilmje, a Madagaszkár egyik jelenete, amikor a tengerparton az oroszlán, a víziló és a zsiráf sanyarú helyzetükön kesereg, a zebra pedig a jövőt totálisan optimistán fogja fel, és a “rosszban” a jó, a siker, a boldogság lehetőségét látja meg. … Ha egy kicsit már megemésztetted a tegnapi eseményeket, … hát itt egy jó példa… (basszus, csak ki sikerült magamból préselni egy “jó tanácsot”)

Továbbá: Hm. Fatalistának, nihilistának tűnök a bejegyzéseim alapján? … Nos, inkább spirituális beállítottságúnak. Én is tervezek, és vannak céljaim, és ha nem elmélkedem túl sokat rajtuk, akkor még meg is valósulnak. (Lásd a következő bejegyzésem!) Csak hát a tervek, célok azért vannak, hogy változtassunk rajtuk – lehetőleg könnyedén, szabadon -, ha a sors másként akarja, mint mi. Rugalmasság? Ami célszerű, ha azt akarjuk, hogy nekünk (is) jó legyen. 🙂