Kajáltam. Tele. Magam. Mint a duda. Az ebédlőben azon hezitáltam, hogy kimenjek-e a boltba három-az-egyben kávéért vagy sem. Ugyanis kacérkodom az ebéd utáni kappucsínó elhagyásának gondolatával. A coffee nyert. Nem szerettem volna megkísérelni a munkahelyen való elszundítást. (Nem azért, mert olyan lelkes munkaerő lennék – akkor nem lenne ez a blog… -, még csak nem is a rajtakapás veszélye tartott vissza. Inkább az, hogy nincs egy kényelmes ágyikó…) Szóval elslattyogtam teli pocival a boltba. Ott pedig a jégkrémes pult előtt. És vágyakozva néztem a fagyi kinézetű jeges édesség után. Nem, nem fogyókúra miatt hagytam ott. A dugig tömött gyomrom tartott vissza. Így nem lehet hódolni az élvezetnek. Majd … talán holnap…

De azért egy turbórudit bedobtam a kosárba, aztán jöhetett a 3 in 1. Egyelőre mindkét árucikk az eredeti állapotában van az asztalomon, és amíg a gyomrom engedélyt nem ad evészetre, ivászatra, addig blogot írok.