Unokaöcsém, mint a legtöbb gyerek, szereti az édességet. Nem ehet akármilyet, s talán ez is fokozza a lelkesedését, ha éppen az egyik kedvencéről van szó.

Ülünk a teraszon. Visszaérkeznek a csavargók (sógorom, unokaöcs, unokahúg) a nagy kirándulásból. A tesóm megkérdezi, éhesek-e. A sógorom – viccesen – mesélni kezdi, hogy nem igazán, mert útközben elejtettek egy őzet, megsütötték, megették. Az unokaöcsém nagy szemekkel figyeli a beszámolót. Az anyja, végig hallgatva a történetet, megjegyzi, hogy akkor bizonyára rétest sem szeretnének enni. A kisfiú arcán, szemein látszik, hogy most már pörög az agya rendesen, majd megszólal:

– Apa hazudik.