Amilyen völgymenettel kezdődött a hét (mélyjárat kedd), most olyan magaslatokban szárnyalt a hét utolsó napjain. Azt hiszem, sokat segített a mosoly-nap.

Tegnap vadasparkozni voltunk nagycsaládilag. Piknikkel egybekötve. Szép volt, jó volt, egész pihentető. Ma vidékeztünk (a vidéknek is lehet vidéke). S ha az időjárás még holnap is kitart, akkor szalonnasütés, hassüttetés, némi túrával megspékelve.
Szerintem az ilyen hétvégék sokat segítenek a ránctalanításban, s meglehet, néhány őszhajszálam is visszabarnul…

Ja, és a hét egyik nagy híre, hogy újra működik a sütőm. Persze, nem én voltam, aki szakit hívott. A kedvességet és figyelmességet egy nagy adag pizza megsütésével igyekeztem meghálálni. Azóta már sütöttem egy adag kókuszos kekszet (amilyen könnyen készíthető, olyan nagy sikert arat), és több rúd és háromféle töltelékes rétest leveles tésztából. Előrelátom sorsomat… kissé össze lesz kötve a sütőével, legalább addig, míg az elmúlt bő egy év kihagyását kompenzálom.