Úgy tűnik, hogy ezúttal sem sikerült olyanra a pogácsám, mint a nagymamámé szokott lenni. Az ő híres “részeges” pogácsái! Isteniek ízre, külsőleg is csak egy hibájuk van: kissé eldőlnek sülés közben. Ezért részegesek. S mindig ugyanolyan finomak.
Ezt az egy dolgot még Anyu sem tudta eltanulni Tőle, én pedig … hiába kérem el a pontos receptet, akkor sem az igazi.
Beleteszem a hozzávalókat, jól összegyúrom (speckó most a kenyérsütőgép dolgozott helyettem), kelesztem, hajtogatom, kelesztem, hajtogatom, kelesztem, hajtogatom és kelesztem. Majd kinyújtom, elfelejtem benégyzetelni a tetejét, kiszaggatom a pogácsákat, vagdosok, tepsibe rakás előtt megsodorgatom két tenyerem közt őket, tojásozom a tetejüket. És be a sütőbe. …. a majom még csak most fog ugorni …
Utóirat: annyit már tudok, hogy sótlan lett.
Fel??bresztetted bennem a v??gyat.
Ha m??r egyszer nem f??zhetek, legal??bb a netre felrakom a receptjeimet.
H??tha m??s megcsin??lja… 🙂
Nocsak! M??g egy f??rfi, aki szeret f??zni?! 🙂
H??t, nem ?g??rem, hogy helyetted fogom elk??sz?teni az ??ltalad le?rt ??teleket. 🙂