Végre eljutok oda, hogy írok. Szeretnék, mert lenne mit, de otthon a gép elé kevésszer ülök le, így van az, ha változás áll be az életemben.

Egyik aranyos sztori tegnapról. A kisebbik gyermekem mesélte, hogy az egyik osztálytársnőjével, aki nála jóval soványabb, minden nap fut x métert fogyási célból, illetve a kislány ajánlotta neki, mit ehet (zöldségek, citrus féle, méz, stb.).
Ezt a boltban sétálva adta elő, majd kikönyörgött egy kisebb zacskó mogyorót, majd jó háromnegyedét megette vacsora előtt. Ja, és rendesen megvacsorázott.

No comment.