Egy ideje foglalkoztat a félelem kérdése. Nyilvánvalóan spirituális indíttatásból. Elsősorban a saját félelmeimmel foglalkozok, vagyis azoktól igyekszem megszabadulni, kontrolálni őket.

Tegnap zöldség pucolás közben hallgattam az m2-n megismételt napkeltét, ahol arról volt szó, mennyire fontos a Zengőre tervezett radar. Azon töprengtem, hogy milyen igyekezettel próbálják a politikusok és a hadvezetés belénk ültetni a félelmet. A londoni események pedig pont kapóra jöttek. Vajon miért is éppen most tesztelték a magyar légi ellenőrzést? És miért lett ilyen pocsék az eredmény???

Félelem. Az állatok is azt az egyedet/embert támadják meg legelőször, aki fél, aki elveszettnek tűnik, aki védekezik. Az emberek gagyibb része is a gyengébben, a megfélemlítésre alkalmasakon igyekszik uralkodni.

Legyen a magyar egy gyenge, félős nép, vagy legyen erős, magabiztos, a lelkében szeretetteli? Melyik népet fogják előbb (újra) leigázni? …

Sajnos, évtizedek óta a magyarokba nem az öntudatot, az egészséges magyarság tudatot ültetik a kormányon levők, hanem a félelmet, a kisebbrendűség érzését. Pedig ahhoz, hogy lelkiekben egészséges társadalmunk legyen, a fiatalok ne a drogba és a többi károsszenvedélybe meneküljenek, pontosan az a biztos nemzet-tudati háttér szükséges, ami jelenleg nincs.

Nem vagyok egy “magyarkodó”, de ezt látom. Ezt tapasztalom.