Reggeli bejegyzéshez: Édesanyukám is tud jófej lenni. Mint pl. az előző telefonbeszélgetésünk során. Lehet, hogy lelki radarja megérezte, hogy panaszkodtam rá?

Egyébként meg reklamálni fogok a … a … Hú, csak tudnám, hogy kinél! esetleg égiek, Isten, Természet, sors, … stb. Szóval elő fogom terjeszteni nem tetszésemet azt illetően, hogy meg akarnak kísérteni. Úgy érzem magam, mint Éva, akinek a kígyó a fülébe sziszegi bűvös szavait, hogy egyen abból a … szép, piros almából. Hogy azért az igazsághoz hű maradjak, nem ennyire súlyos az eset. Csak mulattató.

S az is, hogy ma az ebédlőben többször is szemtanúja lehettem – csak a megmosolygást engedtem meg magamnak, a felröhögést nem -, hogyan szoktak a férfiak nyálcsorgatva megbámulni egy-két női popsit. Beigazolódni látszott azon tézisem, miszerint a férfiakat nem az orruknál fogva tudják a nők vezetni … (megjegyzés: a hasuknál fogva is csak akkor, ha a 15-20, esetleg 25 cm-rel lejjebb levő testrészük nem szuperál már.)