Nem igaz, gondoltam, ilyen nincs. Megkapom majdnem ugyanazt, csak pepitában, ez járt a fejemben, meg az, hogyan kellene ezt lereagálnom, hogy lehetőleg többet ne kapjam az arcomba.
Ne, ne szólj, most ne mondj semmit, kattogott az agyam tovább, majd felnevetek. Csavar a dolgon, hogy a tarot ezt szépen előre jelezte, én meg lehülyéztem: mit hord nekem össze ilyen baromságot.

Talán mondott valamit, és arra reagáltam, de már legalább az ürességet elmosta a mondanivaló. Mesélek, saját történetet, mintha ezzel szeretném az egyensúlyt megteremteni – ahogyan Hellinger is javasolja.
Most már nekem is könnyebb, a lelkemnek. Kapok, hát adok.
Most már szemébe tudok nézni, rá tudok mosolyogni.
Tudom, valójában semmi sem történt, csak az egom lett próbára téve, és tudom, megugrotta a lécet, magasan.