Fekszem az ágyon, várom, hogy lejárjon a mosógép: teregetés után aludhassak.

Olvasok. Imprimatur már a múlt, most Secretum van soron. Utánuk jön majd Veritas.
Érdekesen megírt történelem.

Olykor beleolvasok a kölcsön kapott Popper-könyvbe. Belső utak.
Különös volt, mert pontosan megkezdése előtt futottam bele az elfogadás témakörébe. Könnyű lépésnek és választásnak tűnik, de még annak is kihívást jelenthet, aki rég óta foglalkozik az önfejlesztéssel, nem még olyas valakinek, aki konokul ragaszkodik ahhoz, hogy akarata szerint létezzenek és döntsenek körülötte az emberek.

Az élet irányít, terelget bennünket a fényesebb út felé, s rajtunk áll, mennyi kitérőt teszünk, mennyi bukkanón, göröngyön haladunk át, és hányszor esünk orra.

Mindig tanulunk (kéne!), mert a jó pap is holtáig teszi.

Egybeolvadás. Barna. Gyengédség. Kíváncsiság. … De ez már egy másik téma.