Tegnap este félvállról bökte oda a kisebbik, hogy elhagyta a telóját, ami tulajdonképpen az enyém volt. Volt. Nagy nehezen kinyomoztam, hogy kb. másfél hete törtenhetett. Most mehetek be a telenor üzletébe lemondani a családi csomagot, amit csak a gyerek kedvéért igényeltem három hete. Hát nagyon kihasználtuk…

A legfurább az volt, hogy az apjukat hívtam fel, hogy kipanaszkodjam magamat. Még be sem jelentkezett a vonal másik végén, mikor már azon filóztam, mi az ördögért csörögtem pont őrá, hiszen tenni semmit sem tud, lelkileg pedig nem állunk annyira közel, hogy búmat és egyéb problémának tűnő dolgot megosszak vele. Azért csak elmondtam, ha már így alakult, s megegyeztünk, hogy a gyerek még nem telefon/pénz-érett…(emlékeztetőül: az ősszel már elhagyott egy vadi új kabátot, egy peonzát, kesztyűket, most a lakáskulcsot sem találja. Ez utóbbi miatt sem érdemes új ajtót rendelnem, mert abba szerintem még drágább a zárcsere.)