Hogy az év első, nekem szóló mondata az legyen: “Nem értem, miért vagy még szingli.”
Én ezen már csak nevetek, és elpakolom a hátitatyómba a bókot.

By the way! Az elmúlt éjszaka remekül sikerült. Házi buli, ahogy kell. Felnőtt Activity-vel. Aztán karaokéztunk, meg a másik szobában nyomtuk a mindenféle kedvenc zenéket a tánchoz. Egy szóval, a szomszédok (szerencsére nem az enyémek) hajnal fél négyig tuti nem aludtak. De mi sem!
Sajnos (vagy nem), az év első csókja még nem csattant el (azt hiszem, csak azon múlott, hogy “nem rontunk ajtóstul a házba”- mármint az én házamba*). De azért igyekeztem, hogy éjfél után egy hímnemű legyen az első koccintó és pusziló. Már csak a babona kedvéért is.

Nem, most sem rúgtam be. A kontrollomat úgy emlegették egy idő után a piával kínálgató pasik a buliban, hogy kinn van nálam a pirosan villogó stoplámpa. Tehetek én róla, ha az alkoholivászatomat is az befolyásolja, hogy kívánom-e vagy sem?

Hajnal négy körül kerültem ágyba – hót fáradtan -, és bár részemről aludhattam volna többet is, de a testem (vagy az elmém?) másként döntött, így öt óra alvás után kikecmeregtem a paplan alól. Azzal nyugtatom magamat, hogy majd délután alszok még…

Azt mondom így negyed tizenkettő táján, hogy jól kezdődik ez az év. Most éppen szórakoztatva vagyok – írásban -, és jókat nevetek… tehát ….

* s jobb is, hogy nem, mert nem mindegy mikor ki, miért és mekkora hévvel akar oda bejutni. A kapu Ikrek módjára működik. Sajátosan. Van, hogy könnyen nyílik, elég csak megpöccinteni az ajtószárnyakat, van, hogy a nyíló ajtó egy erősebb nyomásra erőteljesen becsapódik az orr előtt, és a zár kétszer ráfordítódik.