Azt hiszem, hamarosan muszáj leszek valami alvásklinikára, vagy hasonlóba bejelentkeznem, ahol végre kialudhatom magam. Tegnap este már 9-kor bevackoltam magam az ágyba, mert a szemem ki akart ugrani a helyéről, valamint a fejem is rendesen fájt. Erre: még vagy kétszer behívtak magukhoz a gyerekek, hogy takarjam be őket, köszönjek el (negyedszerre) tőlük, kapcsoljam ki a számítógépet. No, jó, gondoltam. Akkor medizek egyet – kivételesen le akartam mondani róla erre az estére -, ha már nem tudok csak úgy elaludni. 10-re végeztem is. Most lehet azt várni, hogy reggelig aludtam. Persze, ahogy Móricka elképzeli. 11-ig háromszor voltam kinn a kisebbiknél – most a helyén aludt el. Még mellé is feküdtem, hogy ott aludjak. Természetesen nem ment a dolog. Visszaköltöztem a helyemre, és mikor legközelebb felsírt a drága, jött ő is mellém. Onnantól aludtunk reggelig. Most mondjam azt, hogy többé már kísérletet sem fogok tenni egy hosszú, alapos és frissítő alvásra?