A karácsonyban, ha a kaját nézem, akkor a beiglit szeretem. Az Anyu félét. Mindig egy évet várok arra, hogy ehessek. Én is meg tudnám csinálni, de nem teszem. Különösen azért nem, mert még mindig nem jó a sütőm. (Ha valaki ismer egy gáztűzhelyszerelőt a környéken, szóljon.)

A karácsonyban azt szeretem még, hogy ki van világítva a feldíszített fa. Ad egy hangulatot. De valahogyan csak ezen a két és fél napon. A többin már csak javít.

Azt szeretem még, hogy ilyenkor összegyűl a család, a tesómékkal együtt, és ilyenkor még a nyüzsgés, a hangzavar sem baj.

Nem volt mindig ilyen nyugodt ez a két nap, de most már én is más vagyok, és azt hiszem, a gyerekek, az unokák sokat segítenek, hogy csak a jó dolgokkal foglalkozzunk, a hülyeségeket meg feledjük.

Egyébként a kisebbik ajándékával melléfogtam. Jó lenne, s talán egy-két hét múlva már elfogadja, de mivel kisebb sérelem érte a fociedzésen, már nem akar járni. Így az ajándékom is érvényét vesztette. Hogy a csorbát köszörüljem, hétfőn irány a játékbolt némi kárpótlásért.

Ja, hogy én mit kaptam? Egy Converse táskát, amit magam választottam, rendeltem és nagyon örülök neki. Egy salátás könyvet ötszáz recepttel (kénytelen leszek bővíteni a csak ‘paradicsom-jégsaláta-uborka-mégvalamizöldség-olivaolaj-balzsamecet-bazsalikom’ vagy ‘paradicsom-mozarella-olivaolaj-balzsamecet-bazsalikom’ kombó repertoárt más tájakra kalandozva). A tesóméktól egy térdzoknit (ezt a tesóm jól eltalálta, mert télen csak ezt hordok), egy lábszárvédőt (majd igyekszem úgy öltözni, hogy hordhassam) és egy combközépig érő, vékony pulóvert (Zara), ami ruhaként lehet hordani (majd igyekszem, úgy öltözni). És a kisebbiktől az asztali díszt.
Kihagytam volna valamit? Nem.
De, de! Magamnak vettem könyveket, meg végre csilis étcsokit. Bio, hetven százalék tömény csoki és van benne meggy is, azt írja az ismertető. Nekem ízlik, mert szeretem az étcsokit és a csípőset is.

Tudom, most minden olvasóm azt várja, hogy azt írjam: tökéletes karácsony, tökéletes boldogság, meg ilyenek. És hogy nem vágyom többre. De. Vágyom. Az a vicces, hogy tuti nem találná ki senki, mit szeretnék oly nagyon.