Ülök és érzem a lábaimat. Még csak félnyolc. Igen, már szétedzettem magamat. Lenyomtam egy erős comb, majd fenék programot, aztán bevágtattam a munkahelyre. Kicsit versenyeztem azzal a pacákkal, aki mindig beelőz. Most megnyomtam az iramot, kihasználva, hogy ott jön mögöttem. Így hamarabb blokkolhattam. Az év utolsó munkanapja van számomra, muszáj egálban lennem az óraszámot illetően, főleg, hogy ma nem kívánok délután négyig itt dekkolni.
Minden hepi, minden rendben. Szépen, nyugodtan közelítek a karácsonyhoz. Igaz, holmi nagy takarítás elmaradt, de sebaj. A kicsinek is örülök majd, ha megejtem.

Ritkán olvasok újra könyveket. Úgy vagyok velük, mint a filmekkel. De van pár darab, melyet bizonyos idő elteltével előveszek, és megint elementáris erővel hat rám. Egyet-kettőt már említettem közülük. S ilyen lesz, szerintem, Wass Albert Hagyatéka is. (Ha valaki azzal jön, hogy román ellenes és nacionalista, az gondolkodjon el az Egri csillagokon, vagy bármelyik kurucos történeten.) Erősen spirituális és a lényeg benne van. Ajánlott! Nem is értem, miért nem lett még felfedezve. Bár talán jobb is, ha mindenki csöndben, magában fedezi fel, mert a kincs talán akkor igazi kincs, ha el van rejtve, s bizonyos utat meg kell tenni hozzá. Tegyétek meg, mert érdemes.