Annak idején a Darnell-tréningen nyomták először az arcomban: vállad fel a tetteidet, a múltadat, a jelenedet, magadat. Vállalj felelősséget! Akkor még gőzöm sem volt, miről is szól igazán a két mondat. Ma már pedzegetem.
Két-három hete olvastam egy cikket Csernustól. Az egyik legnagyobb problémának azt tartja, hogy az emberek nem vállalnak felelősséget semmiért. Mindig mást okolnak azért, ami történik velük.

Csak figyelj oda egy kicsit a hírekre! Mit hallunk?! Az időjárás így meg úgy. Leesik egy kis hó, és máris megáll az élet. Mintha soha az előtt nem láttak volna itt, Magyarországon havat, hideget, telet, vagy akár nyarat forrósággal, szárassággal, tavaszt árvízzel (“tavaszi szél vizet áraszt”).
Mit olvasnak be a hírmondók: “az időjárás miatt”. Bazmeg! Nem amiatt!

Emellett. Nincs elrontott élet, sem rossz döntés. Olyan élet van, amin nem akarsz változtatni, de benne csücsülsz és hagyod posványosodni. Az van. A döntések sem rosszak, legfeljebb eredményeképpen nem a Paradicsomban találod magadat. És? Ott a lehetőség, hogy továbbmenj, és megteremtsd magadnak a Paradicsomot.

Nézz szembe a múltaddal! Rúgd seggbe magadat, ha felismered, milyen barom voltál egyes helyzetekben, bocsásd ezt meg magadnak, aztán szeretgesd meg magadat – a felismerésért! Aztán pár év múlva megint nézz vissza. S ha semmit sem tettél magadért, akkor megint rúgd jól magad hátsón. Ha meg igen, akkor duplán szeretgesd meg magadat. S minden szembeköpésért bocsáss meg magadnak.
És vállalj felelősséget.