Behajtották rajtam. A süti, azaz torta receptjét.

Ezt sikernek könyvelem el, és nagyon örülök. Elsősorban azért, mert a tortát – anno – kicsit módosítottam a saját ízlésem szerint, s így is ízletes és sikeres lett.

A mai nap további jóságaihoz (ezt minden nap szeretném írni, ha lehet kérni az égiektől és magamtól) jön, hogy kaptam az egyik cégtől, akivel az őskorban kapcsolatban voltam, karácsonyi ajándékot. Annyira édesek, hogy még mindig benne vagyok az adatbázisukban, pedig már régen nem vagyok velük kapcsolatban. Megint kitettek magukért: finom pralinék gyönyörű díszdobozban. (Szeret engem a Jóisten.)

Egyéb jóságok is történtek, bár nem ily látványosak. Mondhatni szerencsének is lehetne nevezni.

A nap egyik mókás esete, hogy a nagyobbik gyermekem haja újfent nem került a fodrász ollói alá. Ezúttal a másik fél miatt. De már kezdek kétkedni saját magamban, vajon megint tévesen írtam-e fel az időpontot. De ha a mai munkahelyi sztorit veszem elő, akkor ott kiderült, nem én voltam a balfék, hanem a vevő, tehát ebből egyenesarányban következhet, hogy a hajvágás elmaradása miatt sem. Na, majd kiderül.

Azon már rég nem aggódom, hogy egy napom unalmasan fog eltelni. Ez az év már csak ilyen.