Azt gondoltam, hogy a tegnapi nap jóságai végetérnek, mikor befekszem az ágyamba és bekapcsolom a tévét. De nem. Belebotlottam abba a francia filmbe, melynek könyv eredetijét néhány hete olvastam. (Most kéne linkelnem az erről szóló bejegyzést, de mobilon ez macerás. Vagy megkeresed, vagy vársz délutánig, vagy egyébként sem érdekelne. Lényeg, hogy már írtam róla.)
Ahogy ez lenni szokott, óhatatlanul is hasonlítgattam, illetve vártam részeket, eseményeket, olykor pedig arra voltam kíváncsi, hogyan fognak dolgokat a könyvből átvenni, megjeleníteni, vagy mit hagynak ki.
Ha nem olvastam volna a könyvet, lehet, meg sem érint a történet, vagy egészen másként élem meg. Az olvasott történet adott egy élményt, amit a film meg sem közelített. Nem bánom, hogy végignéztem, de csak a heppiend miatt, melyet szerettem volna látni képernyőn is.