Olyan nap volt ez, amikor az istenek is azt akarták, hogy szép legyen. Csöndesen, békésen, pihe-puhán szép. Én csak hagytam, hogy így legyen.

Bár néha morci voltam, néha nosztalgikus, néha olyan, amilyen*. Nevettem, mosolyogtam, örültem a kapott hívásoknak: régen látott jóbarátok, számomra kedves emberek csörögtek rám.

Levontam a következtetést. Ideje aktivizálnom magamat: back to the social life.

* akkor szoktam jót nevetni és bölcsen mosolyogni, mikor mások is megjegyzik: hogy te milyen vagy! S tudom, pont ezért szeretnek.