Titusz kedvéért:
Büdöske avagy
(növ.) a régi magyar botanikusok műveiben különböző növények neve. Melius Juhász leirása meglehetős ellenmondó, mert a B. v. bársonyszép alá vonja a Helychrysumot, a Chrysanthemont, a sárga gyopárt s eddig elég bizonyos lenne, hogy a Melius «fonnyadhatatlan» és «ázhatatlan» B.-a (szeretők füve v. szerelemfű) a Helichrysum Gärtn. Végül azonban azt mondja: «mintegy piros bársony a levele», ami már a szintén idézett Amarantusra fordítja a figyelmet. Melius idejében a Helichrysum és Amarantus név nem volt jól megkülönböztetve, Dioscorides is egynek tartotta. Hogy mit ért Peechi Lukács B. alatt, alig tudni, legfeljebb Meliushoz való csatlakozást gyaníttat, mert Melius Tausendschön-jét ezerszéppel fordítja és szeretet-virágnak (flos amoris Meliusnál) is nevezi. Lippai Pozsonyi (Kert. 96.) szavai szerint: «ágainak tetején nőnek a virági, olyanok mind a korbács, veressek», a B. már az Amarantus, vagyis a vörös paréj. Ót követi Nadányi is. Csapó szerint B. már a Tagetes, vagyis a büdöske. Benkő ezt a zárójellel nem helyesli, s B.-nak az Amarantus caudatust, a Celosiát meg a bársonyborsót nevezi. Veszelszki B.-a ismét a büdöske meg a vörös-paréj. Diószegiék B.-a a Celosia cristata, az Orvosi Füvészkönyv B.-a a büdöske meg a vörös-paréj. Néhol a kerti százszorszépet is B.-nak nevezik. A B. név általában ismeretes, de helyenként más-más növényt neveznek vele. Minthogy az itt szóbahozott növényeknek – a Helichrysum Gärtn. kivételével, melyet Diószegiék csonka szóval tündök v. tündőknek neveznek – mindegyiknek van helyes v, maradható magyar neve, mi a prioritás jogánál fogva, valamint azért is, mert a Helichrysum-nak finom tapintásu szalmavirágja van s így e jelentés általában ráillik, a B.-ot a Helichrysum Gärtn. génusznevének tartjuk meg.
További link: kertpont.hu