Gyerekként nehezen viseltem volna, ha a szüleim elválnak. Bár veszekedtek eleget, mégis azt éreztem, szeretik egymást.
Mára már ezt egyáltalán nem érzem. Olykor hol az egyik pasznaszkodik nekem, hol a másik, s tegnap pedig egy idő után menekültem a társaságukból.
Egyszerűen sajnálom, hogy így mérgezik egymást és a saját életüket. Gőzöm nincs, mi tartja össze őket, a szeretet biztosan nem, s pénz miatt sem kell aggódniuk.
Tudom, az ő dolguk, és már egy ideje beláttam, mindenki saját magának és saját felelősségére teremti meg a poklát vagy a paradicsomát az életében. Nekem csak az a dolgom, hogy a magaméval foglalkozzam, és az övéket pedig elfogadjam.