A múlt héten felvetette kisebbik gyermekem, mi lenne, ha ők hárman lennének tesók, ráadásul a harmadikuk rá hasonlítana, ami a természetét illeti. Háát, gondoltam, szerencsére csak ketten vannak – az apjuktól. (Bár panaszom nem lehet a két kölyökre, jobbakat nem kívánhatnék magamnak.)
Ma reggelre megszaporodtak. A kisebbik már két plusz testvért képzelt el kettőjük mellé. Mi lenne, ha így lenne, anya, kérdezte.
Sokkal több ősz hajszálam, gondoltam. Egyébként csak mosolyogtam csendesen.
Remélem, odáig nem fogunk jutni, hogy testvérkét kérjenek karácsonyra. Kicsit gondban lennék.