Este úgy döntöttem, hogy aludni fogok. Amennyit csak lehetséges, nem törődve a napi rutinnal. Már 9-kor sikerült alvótársammal (kisebbikem) bekucorogni az ágyba, és beájultam. Éjjel egy óra tájban felriadtam (úgy tűnik, sok már nekem az egyhuzamban való 7 órányi alvás), és talán egy félórán keresztül hallgattam az éjszaka szuszogásait. Aztán már csak az óra csörgésre riadtam, mikor is elkezdtem filózni, aludjak-e még egy órát vagy sem. Az utóbbi történt, mivel egy gyors (kora reggel???) fejszámolással felismertem ennek lehetetlenségét. Aztán még medi alatt valószínűleg elmerültem az álmok tengerében úgy egy-egy tíz percre. Így a tervezett 40 perces trancendálásból lett kábé jó egy óra, hacsak az ülve eltöltött időt veszem figyelembe. Talán a következő jelmondatot követte a testem, elmém: Amit előző este nem tettél meg, pótold be rögtön másnap lehetőleg percre pontosan. A cselekvés minősége és milyensége már nem érdekes. Úgyhogy elméletileg most fittnek, frissnek és fiatalnak kellene lennem. A három F. Talán az utóbbi még megmaradt nekem. (A szomszédos kollégám ma reggel biztosított affelől, hogy nyugodtam letagadhatok 5-6 évet a tényleges koromból. Vígasztaló.)