Különös álmom volt. Tulajdonképpen egy nagyon kedves álom. S mivel már egy fél éjszaka eltelt azóta, csak benyomásaim vannak és néhány kép belőle. És talán a konklúzió: meglehet, nekem többet kell tanulnom és fejlődnöm még, mint gondoltam. Nem én várok, hanem rám várnak. A figyelőből kiderül, hogy ő inkább a figyelt.

Nem minden az, aminek látszik. Ezért érdemes elfogulatlanul elfogadni mindent úgy, ahogy van.
Bárcsak ítélkezésmentes tudnék lenni minden téren…