Ezt is megértem. Vérpiros színűek a körmeim. A kezeimen. Rájöttem, nem is olyan vészes, mint ahogyan azt én nagyon régen elkönyveltem magamban – magamról. Há-há! Azért rendszert nem szándékozom belőle csinálni, mert ez nem igazán én vagyok. A tegnapi “jelmez” megkövetelte (bár vaciláltam a fekete lakk felett is), de a hétköznapok lisszája más.

Szóval, lakkozott körmök pár nap múlva újra felejtve, és hajrá természetesség!