A könyves bolt polcán láttam meg – nem először – a könyvet. S mivel számos utalás történt a borítón arra, hogy ebből egy film is létezik, gondoltam, míg az írásos változathoz nem jutok, addig megnézem a filmfeldolgozását.

Ízek, imák, szerelmek. Akár én is írhattam volna a történetet. Ha nem is utaztam Olaszországba, Indiába és Balira, és nem ettem ultrafincsi olasz kajákat, viszont a történetbeli a stádiumokon, élethelyzeteken végigmentem. (Ja, és meditálni (transzcendálni) sem kellett már külön megtanulnom, azt már lassan 20 éve megtettem.)
Mégis kissé vágyakozva néztem, hogyan utazik egyik helyről a másikra Julia Roberts által megszemélyesített nő. Míg én helyben caminoztam, ő a világot járta, járja.

Szerelem? Hát, kb. én is olyan ledermedten és rémülten néztem volna, ha egy férfi elköteleződésre (együttélés) kért volna, mint ahogyan a főszereplőnő a film vége felé. Még akkor is így reagáltam volna az elmúlt két-három évben, ha az életem nagy szerelme áll oda elém az ajánlattal. De erről már írtam.

Tetszett a film, de valójában túl sok újat nem adott, hiszen ezeket már mind megéltem a saját életemben a saját életemre fordítva. Max, annyit, hogy emlékeztessen, mi mindenen “túl vagyok” és hol is tartok én most.