Annak idején, mikor még én voltam diszkóba járó fiatal, akkor úgy játszották a DJ-k a zenét, hogy lehetett rá táncolni. Meglehet, ma is akad még olyan hely, ahol ez előfordulni.

Akkor fejeztem be azt a korszakomat, mikor bejött a tüc-tüc divat. Mikor minden dalt ugyanolyan ritmusban játszanak le. Halálosan unalmas tud lenni! Én, aki imád táncolni, úgy 10 perc után lejövök a parkettről.

Tegnap éjjel retrodiszkónak hirdetett dizsibe mentünk pár baráttal, akik a tánc kedvéért vállalkozott az éjszakai túrára. Számomra már ott kezdődött a szemöldök felvonás, mikor a DJ-t megkértem, hogy ’90-es évek elejei dalokat is játsszon tüc-tüc nélkül, és válaszként azt kaptam, hogy nem lesz könnyű, de megpróbálja megoldani.

Megvolt a néhány régi szám, de sajnos remix-szelve a mai kor divatja szerint. Az meg hol retro???? Kicsit csalódottan, de kiugrabugráltam magamat, hiszen azért mentem.

Az öltözködés terén meg jól kitoltam magammal. Felvettem az úgynevezett diszkós (strasszköves) farmeromat (máshova úgy se nagyon tudom), hogy adjak az alkalomnak fényt. Így is volt. Csak sajnos a passzossága nem engedte a csípőmet mozogni, ahogy azt megszoktam tánc közben. Még egy kicsit bele is izzadtam, és a satu kiválóan működött. Há-há! Tanulság levonva.