A múltkoriban arról írtam, hogy egy vágy teljesülésében az a legcsodálatosabb, ha pont akkor kapjuk meg, ha már megérett rá mindenki és minden. Akkor tudunk neki leginkább örülni és megbecsülni.

Van egy vágyam, amit szeretnék, ha teljesülne. Már egy ideje pedzegettem, de igazából ma döbbentem rá (ez amolyan szemtől szembeni találkozás a felismeréssel), hogy ha pár hónapja megkapom, akkor az öröm mellé üröm is vegyült volna bőséggel. Mert még nem voltam rá érett. S tudom, még ma sem, bár már kezdek pirosodni. Ez a felismerés kisimította bennem az érzéseket.

Egy érdekes előadást hallgattam nem oly rég. A téma a szimbólumok voltak. Feltettem egy kérdést, és a válasz segített, hogy más megvilágításban lássak és értsek meg dolgokat.

Atya-gatya! Szóval, ezért reagáltam le úgy azt a momentumot az életemben! – szólalt meg bennem a felismerés. Így tökéletesen értem, miért nem voltak képes örülni felhőtlenül egy ajándéknak, mely valójában a legszebb vallomás volt – egy tárgyba csomagolva -, amit eddig kaptam. Egyszerűen nem voltam még kész rá.