Nem először teszik fel nekem a kérdést a kasszánál, kérek-e még valamit.
Lehet, hogy csak én vagyok lassú vagy értetlenke, de olykor, ha nem készülök föl a kérdésre, pár másodpercbe bele szokott telni, míg leesik a tantusz, mi az ördögért hangzik el.

Ma bizony kényszert éreztem arra, hogy végignézzek a bolton, és a legtávolabbi sarkából kérjek még egy kiló kenyeret.

(Tudom, a pénztáros jóindulatból kérdez, hátha egy feledékeny bagós vagyok…)