Kb. 5 perce azon gondolkozom, hogyan fogalmazzam meg, milyen napjaim vannak mostanában.

Ha nagyon negatívan és őszintén akarnám leírni, akkor túlélést játszok egy ideje.

De inkább pozitívan kívánok hozzáállni a saját életemhez (és őszintén), így másként fogalmazok: teszem az egyik tappancsomat a másik elé és szép sorjában haladok a dolgaimmal, és azon vagyok, hogy idebenn békesség és nyugalom legyen.

Még is csak nyert az Anna Gavalda* könyv története, így tegnap este a végére értem. Tanulság: a legpocsékabbnak ítélt helyzetből is rózsaszin heppiend lehet, ha kibékülünk önmagunkkal és a múltunkkal.

Más: újra foglalkoztat egy feladat, ami lehetne a jövőbeli “munkám” is. Lassan pontosítom a már megfogalmazott célt, és aztán már csak a hogyan jön. Rég izgatott már ennyire egy dolog.

* remélem, jól emlékszem az írónő nevére.