Vannak terveim erre a napra. Például polcot venni a gyerekek szobájába, meg nézek magamnak télre bakancsot (s milyen tetszett meg? Sportos, laza stílus. A nőcissel, magassarkússal ki lehetne üldözni a világból.).
Persze, valami ebédet is illene a gyerekek elé tennem, de ez még a jövő zenéje. Odáig nem terjedt ki a tervem pontossá tétele.
Zavaros éjszakám volt. Többször felébredtem, többször álmodtam.
Az álmaim megváltoztak egy ideje. Tiszták, körülhatárolhatóak, földön járósak. Nem emlékszem mindegyikre, de ezt az érzetet hagyják. Olyan, mintha éjjelente átkerülnék egy párhuzamos világba és ott is éldegélnék egy kicsit.
Erről jut eszembe, hogy remek blog monológot indítottam magamban elalváskor. Ugye van ez a mondás:
“A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte…”
Ez tökéletesen igaz. Mostanában molyoltam azon, melyik pasimnak mit köszönhetek. Éppen ezért jó, hogy ők akkor és ott voltak az életembe, mert általuk olyan élethelyzetekbe kerültem, ami felismerésekre kényszerítettek vagy így vagy úgy. A fejlődésem egy-egy lépcsőfokait adták nekem. És mostanában kerülök olyan szintre, amikor már képes leszek arra, hogy valódi társ legyek. Még van, mit tisztázzak magamban. Például azt, hogy amíg az életmódom mást nem tesz lehetővé, én csak mingliként tudok egy pasi mellett lenni.
Annyi megvalósuló tervem és elképzelésem van, és olyan az életvitelem (korán kelés és fekvés, gyerekek, sportolás, munka, tánc), amibe csak különélés esetén férhet bele egy férfi. Vagy nagyon elfogadónak kell lennie: nem egy házi tündérkével él együtt, aki csak a családért él.
Ha egy picit is feladnék a vágyaimból, az életmódomból, akkor önmagamat adnám fel. Erre most nem vagyok képes. 30 valahány évet éltem le alkalmazkodva másokhoz, önmagamat háttérbe nyomva. Kemény volt a felébredés, és most találok önmagamra, ergo balgaság lenne igába hajtanom újra a fejemet. Majd, ha biztos alapokkal rendelkezem, ami az öntudatot és önismeretet illeti, akkor még talán … férjhez is megyek újra. Kac-kac!