Még engem is meg lehet lepni. Kb. 15 perce csengetett az alattunk lakó idős nő lánya (szintén idős), és reklamált, milyen hangosak a gyerekek.

Basszus! Gyerek-zsúr van! És fiúk!

Pillanatok alatt kiváltotta belőlem az ellenállást, s persze a pimasz, szemtelen – szerinte nagyképű – embert. Azt hiszem, egyszer vagy kétszer egy évben kibírják, hogy dübögnek, zajolnak a fejük felett.

Nem értem ezt az idősebb nőt. Egész nap csendben üldögélhet itthon. És esténként is csak néha hangosak a gyerekek, ennek ellenére azt rótta fel már nem egyszer nekem (Anyunak reklamált), hogy esténként zajonganak a kölykök. Ezt még furcsábbnak tartom, mert szinte meg sem mozdulnak a székükben (éppen ez a bajom). Fél kilenckor pedig takarodó van.

Ja, és én miért nem fegyelmezem őket?! Megkérdeztem a nőt az ajtóban, hogy azt nem szokta hallani az anyukája, mikor éppen ezt teszem. Csendben lesett rám, amiből számomra az jött le, nem eléggé hangosan fegyelmezek….

Azt hiszem, hiányzik belőlem a megértés az alsó szomszédot illetően.