Tegnap néhány mondattal elintéztem a filmet, pedig valóban megérintett. Annyira, hogy képes lennék újra és újra megnézni, ami nálam nagy szó, mivel önként nem igen vállalkozok ilyesmire, bármennyire is jónak tartsak egy filmet.

Egy játék jut az eszembe, ami a gyerekkoromban még kapható volt és tán népszerű is. Egy kerek, átlátszó kis dobozban két pici fémgolyót kellett kézjátékkal két piciny mélyedésbe eljuttatni lehetőleg egyszerre. (És ezen van a hangsúly: egyszerre.) Az volt a helyük, otthonuk. A helyükre kerültek.

Ismered ezt az érzést? Mikor a helyedre kerülsz, mikor minden ki- és elsimul benned?
Otthon vagy.

A film erről is mesél.