Pusztító

Sajnálom, mikor fákat vágnak ki, csak mert az ember a saját kényemét akarja kiszolgálni. Leszarom a bicikliutat vagy az új sétálóutat, ha miattuk élő fákat pusztítanak el.
S mi lennénk a gondolkodó ember, aki a piramis csúcsán vagyunk?!
Aztán meg csodálkozunk, ha a művünk visszakézből pofán csap bennünket, vagy a természet figyelmeztet, hol is igazából a helyünk. Ilyenkor nagyon-nagyon tudunk szenvedni és sajnálni magunkat.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..