Néha úgy írnék sztoris bejegyzéseket, mint amilyeneket egyes blogokban olvasok, amelyeken én olyan jól szórakozom. Valamiért nem megy. Talán azért, mert semmi izgalmas, vicces nem történik velem. Vagy mert ezeket az élményeket megélem a pillanatban, és továbblépek. Vagy mert úgy gondolom, hogy nem akarom annyira kiadni magamat. Mondjuk, ez elég érdekes elképzelés részemről, hiszen többnyire olyan gondolataimról írok, melyeket csak itt osztok meg. S talán egy-két arra érdemessel (néha napján).

Nem is tudom, ki ismer úgy igazából engem. Azt hiszem, senki.

Olykor vannak hozzám nagyon közelállók (per pillanat senki), de közülük sem mindenki tud az itteni életemről.
Kettős élet, rulez.