Már lassan egy féléve reggelenként tornázom: egyik nap jóga, másik nap rubint réka. Hogy ne legyen unalmas az utóbbi, a meglevő két edzésprogram mellé beszereztem még párat Rékától. (Mellette teszem le a voksom, mert szinte minden torna után azt érzem, hogy keményen meghajtottam magamat, de még többet lehetne kihozni a program alapján.)
Van egy félórás karedzése. Há-há! Jelzem, még egyszer nem bírtam végigcsinálni…(“Hogyan lehet súlyzó nélkül ‘meghalni’?!” a kedvenc kérdésem Rékától véve, de azért a súlyzós részt is nyomatom.) Szóval, úgy gondoltam, ha hetente legalább egyszer bele-belekóstolok 10-20 perc erejéig, akkor edzettebb lesz a karom (pápá, integető izom!), illetve eljutok valamikor oda is, hogy a 30 percet játszva lenyomom.

Tegnap volt soron a karedzés. Kb. 20 percre volt erőm. És gondoltam, mára elég is volt, pihenhet a karom. Ha-ha! Meg ahogyan azt én gondoltam! Délelőtt befutott egy masszázst kérő hívása, így este megejtettem egy thai masszázst. Szupi volt meg minden. A srácnak nagyon tetszett, és szinte támolyogva távozott, úgy szétmasszíroztam a feszült izmait. Csak hazaérve éreztem meg, hogy a karjaimmal is dolgoztam (bár elvileg csak a saját testsúlyát használja egy thai-masszőr, én olykor elfelejtkeztem erről.)
Kora reggel pedig arra ébredtem, hogy égnek az izmaim. Na, ilyenkor hasznos a richtofit sportkrém. Meg a pihentetés. Úgyhogy ma egy szalmaszálat sem emelek meg. (Kivéve saját magamat, mivel a reggeli ászanák között volt egy olyan, amikor a karjaimmal kiemelem a testemet.)