Nem tettem le arról, hogy kézzel írott, ősrégi naplómból bejegyzéseket másoljak be. Elővettem a ’94-től alkalomszerűen vezetettet, és úgy ítéltem meg: bemásolható (bár legfeljebb csak számomra jelent igazán valamit a tartalma). Nos, meg is ejtem a dolgot:

„…Hazaérkezésem után [külföldön töltött pár hónap] nem nyughattam a bőrömben. Állandóan Ő járt az eszemben. Muszáj volt felhívnom. Beszéltem Vele, s mondtam, küldje el a címét. Megígérte, mert fényképet is akart küldeni. Mondtam, hogy hiányzik. Ő is így érez, volt a válasz. Azóta sem hallottam felőle semmit. S ha rá gondolok, csak fájdalmat, kétségbeesést vagy lemondást érzek. Mit tegyek? Csak egyet lehet: várni, s vagy ír vagy nem. Az utóbbi esetben nem lesz könnyű, de beletörődöm. Túl nagy a távolság köztünk, hogy tiltakozzam vagy fenékbe rúgjam. Sőt a címét sem tudom. Amit tudok, hogy M. mellett lakik és S-hoz írtó közel. Jövő nyáron O-ba akarok menni. És természetesen fel akarom keresni, vagy hallok felőle addig valamit vagy nem.

Néha annyira hiányzik, és minden sejtem tiltakozik az ellen, hogy esetleg elveszítsem őt. Talán pedig jobban tenném, ha hagynám a fenébe. Az is zavaró tényező, hogy az ország is hiányzik és könnyen összekapcsolódhatott bennem ez a két érzés. S most ha hiányérzetem van L. iránt, lehetséges, hogy csak azért éppen Ő jut eszembe, mert Őt ott ismertem meg és minden élményem Vele kapcsolatban oda kötődik. Persze ez fordítva is igaz. Azért kedves nekem az ország, mert L. emléke körül lebegi. Szóval, őrlődöm magamban. Néha sikerül nem rá gondolnom egy darabig, de közben is lelkem-szívem mélyén ott van és nem hagy nyugtot a kérdés: mi lesz ezután. Tudod, szeretném tudni, Ő mit érez. Elfelejtetett-e már, gondol-e rám, hogyan képzeli a jövőt? Könnyen lemondott rólam vagy szenvedett-e egy kicsit?

Miért kell nekem belemennem ilyen kapcsolatokba? De egyszerűen akkor az kínozott volna, ha fogom magam és tovább lépek. Nem, a hatodik érzékem azt súgta (súgta? – ordította!), használd ki az alkalmat, különben megbánod.

Esküszöm, soha többé nem teszek ilyet. Különben is elegem van a fiúkból egyelőre. Nem akarok szenvedni megint. És soha többé nem állok olyan fiúval szóba, aki 25 km-nél messzebb lakik, mint én. S olyannal sem, aki nálam fiatalabb. Min. 1 hónappal idősebbnek kell lennie. …”

Talán kiderült, hogy L-ról van szó. (lásd szeptemberi bejegyzéseim egyike) Hát, kb. ezt éltem meg, miután elváltunk, elszakadtunk egymástól. Igyekeztem nem bilifület játszani. Azt hiszem, valamennyire sikerült is.

Ja, a fogadalmam. A mai napig nem tartottam be. Kedvesem távol lakik tőlem, fiatalabb nálam. …