Tudom, tudom. Már két heti örömmel és sikerrel tartozom a blognak. Talán jót tenne, ha összeszedném őket…

Az egyik siker, hogy a nagy fogyási akcióm kipipálható. Már elértem azt a méretet, amit kb egy éve otthagytam. Csak most edzettebb vagyok. És legalább nem kellett ruhatárat cserélnem. Ez olcsóbb megoldás volt.

Újra felfedeztem egy teát, amit nagy szeretettel ajánlok mindenkinek: Messmer Inka-Tee nevezetű filteresét. (Müllerben vettem). Egyszer a tesóm hozott nekem egy dobozzal Germánországból. Akkor még errefelé nem volt ismert ezen drogéria, így el is feledtem. S bár már pár éve nálunk is nyitott az üzletlánc, még is csak most emeltem le ezt a fajta teát a polcról, hogy rájöhessek: ezt imádom én annyira.

Másik, hogy végre megkaptam az oldást, amire már hetek óta vártam. Aztán én is viszontoldottam, azaz gyakoroltam.

Ma két-három, halogatott telefonhívást is elintéztem. Sikerrel. Ehhez kapcsolatos az egyik megjegyzés, amit kaptam: az illető az egy-két évvel ezelőtti vele szembeni viselkedésemet ellenségesnek ítélte. Pedig nem csináltam semmit, csak nem barátkoztam. És ez a bibi, mert nagyon ritkán van bajom bárkivel is, viszont tényleg nem vagyok a nyakba ugrós típus. S le a kalappal azzal, aki megkísérli a váramat bevenni bármilyen célból is (értsd itt elsősorban a barátságot). Azt is tudom, hogy én ritkán kezdeményezem a barátkozást. És akkor el lehet képzelni, milyen amikor két egyforma típusú ember találkozik…

Volt egy érdekes élményem, megérzésem, de egyelőre nem tudok vele mit kezdeni. Majd egyszer, valamikor.

És nagyon tetszik, hogy egy táncért puszit kapok. (De lehet, hogy csak vigasztalt a partner, mert béna voltam – tapadt cipőm talpa a padlóhoz…)