Úgy gondoltam, hogy ilyen mindig mással történik. Leginkább azért, mert velem csak normális dolgok fordulnak elő. Néhány perce kiderült, hogy még sem vagyok annyira hétköznapi. Beragadtam a wc-fülkébe amolyan ˝ahogyan a nagykönyvben meg van írva˝ módon. Egy-két percig reméltem, hogy csak béna vagyok, és az ajtó zárja igenis nyílik. Aztán láttam, hogy még sem, így kimásztam. Mert hát mázlimra nem plafonig falazottak voltak a fülke oldalai. Mondjuk, a levegőben szitok szavak sorjázása közben fél percig kilátástalannak hittem a lejutásom. De aztán szerencsésen földet értem.
A mai kaland is megvolt.