Napok óta szeretnék írni egy álmomról. Hogy feledésbe ne merüljön. Számomra.

Azon az éjszakán legalább négy álmom volt, melyekre még reggel vissza tudtam emlékezni. Az legutolsó szólt arról, hogy egy illető lánya rám lett bízva, vigyázzak rá. Álmomban remekül bántam a gyerekekkel, és így a kislánnyal is. A gyermekeimmel is megbeszéltem, hogyan barátkozzanak vele. Az lett a vége, hogy nagyszerűen kijöttünk vele és ő velünk.
Megérkezett az apja. A kislány megölelte. És vagy mondta, vagy éreztette kettőnkkel, hogy tud a sztorinkról és természetesnek veszi, hogy szeretjük egymást.
Az apját pedig csak az érdekelte, hogy van-e valami baja a lányának úgy egyáltalán, és én tudok-e rajta segíteni mint kineziológus.

Nos, a kislánynak csak megfelelő környezet szükségeltetik és akkor egy kiegyensúlyozott gyermekként létezik.